Az őszi napfény ezüstösen
szórja sugarát,
a nyár lassan araszolgat,
szedi sátorfáját…
megrázza még néhányszor jól
arany hajtömegét,
de az éjszakák már jelzik
búcsúja közeledtét.
Már nem pihegünk a hőségtől
partravetett halként,
s éjjel már a takaró is
ott van tartalékként.
S ha álmodom rólad, álmom
könnyedebb, békésebb,
takarómnál csak ölelő karod
érzése lehet szebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése