Nem voltál szép és különösebben jó,
nem voltál gazdag, sem arra vágyó.
Szegény, s hittem, hogy értékes
számomra, hisz mellékes
minden villogás és minden pénzéhes
álvilág, és elég lett volna, ha
velem együtt te is ezt érzed...
Számodra viszont mást jelent az érték,
s így már az ég is csak egyedül nekem kék.
Egyedül élek mindent újra át,
álmaimban pedig szemed engem lát.
S ha átölelsz és ajkad hajamhoz ér,
már int a Hajnal, s engem élni kér...
Tovább élni, nélküled. Élek...
De mondd, hogyan feledhetnélek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése