2010. június 5., szombat

Várakozás


Minden mozdulat fontos és jelentőségteljes.
Minden szó, hang és dallam megkülönböztetett
      helyen nyer értelmet.
A színek hangsúlyosak, eltúlzottak.
A tények valószerűtlenül lényegesek.
Érzékszerveim maximumon.
Átnézem a táskám: minden rendben.
Még egy utolsó perc: lelkembe nézek.
Ezt szeretném, valóban? S e perc döntő lehet.
Törtrésznyi riadtság és bizonytalanság –
      majd felmerül egy arc,
      s eloszlik a kétely ködje.
Ismét ÉN magam vagyok.
Igen, így lesz jól.
TE vársz rám s én indulok.
Várj reám.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése