Egymagunk

Egymaga

áll az ember ott

az út végén, a végső órán,

a lelke mélyén, felhők fölött...

Mennyi könny rejtőzik láthatatlan

sok-sok néma, döbbent csend mögött?

Mennyi hull titokban sok magányos

sejtés, érzés, félelem és tettek között?

Hány dimenzióban kell élnünk, hogy

egyszerre legyen rend a káoszban?

Mi minden forog kockán, ha csupán

egyszer is elveszünk e zűrös világban?

Mert életünk mindig a magunk világa,

hiába vannak körülöttünk, ha van, ki megért,

mert embernek lehet párja, társa, családja...

Másnak ismeretlen, kiknek többnyire nem célja,

hogy idegenért zsebkendőjét telesírja.

Mindenki a maga keresztjét hordozza,

bár mindnek más súlya, nagysága,

nem számít. Az utolsó percben

legbelül mindenképpen

ott áll az ember

egymaga.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: rejtőzik, hull, könny, dimenzió, forog, sejtés