Már az első zöld levélkénél
inspirál a természet,
a hóvirág, a gólyahír, ibolya
csak fokozza az örömet.
Ilyenkor már pár hét, és kezdődik
a színek tobzódása,
csak kapkodom a fejem, ha
kilépek utcára...
Hajt a vágy, hogy mindent
minden év minden szakában
megörökíthessek,
ezért fényképező nélkül
egy lépést sem teszek.
Nekem nem kell kacsaláb
s az azon forgó palota,
sőt, egzotikus utazások nélkül is
örömöm lelem idehaza.
Tudom, takaróm csak idáig ér,
de abban találom kedvem,
mi a szívemig ér.
Mindezt itthon is meglátom,
évente a tavaszt -
mint az őszt is, a színek
káprázatos pompája miatt -
különleges alázattal várom.
S ha láthatom a fák tavaszi
díszbe öltözését,
alig tudom magamba fojtani
a tavasz hangos ünneplését.
Üde szellő, ha frissen
megcsókolja arcom,
úgy hiszem, nem volt felesleges
megszületnem s vívnom
mindennapos harcom.
Megj.: A Barátok Verslista 2016/04. belső pályázatára íródott. A téma két szava: színek és szellő volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése