Gyerekkorunkban imádtuk a léggömböt,
azt, amelyik ha engeded, elsüvít.
Egyszer lebontottunk egy tekercs gézt,
utánakötöttük, lássuk, hogy hasít
a levegőben, mint sárkány, farkát húzva,
sokáig néztük, ahogy messze tűnik.
Mohából készítettünk ágyat, ha visszatér,
legyen hely, ahol megpihen, hol őrzik.
Elveink akkor még nem túlzottan voltak,
de szerettük volna, ha mienk, visszatérjen,
nem fogtuk fel, hogy a gézes lufi
nemigen rendelkezik önálló ésszel.
Egy elszálló lufit sok minden kiirthat,
ágak, tüskék, gallyak mind ellenségei,
ezért gyűjtögettünk mohát, s ágyaként
szolgálhatott volna pihenésként neki.
Nagyanyánk másnap aztán kereste a gézt,
mi néztünk egymásra, mi is legyen eztán,
hogy lufisárkányt csináltunk, elröppent...
a gézcsíkot boldogan húzva maga után.
Hát ettől nagyanyánk nem lett oly vidám,
sokat emlegette aztán az évek hosszú során.
Sok bolondságot tettünk még mindezek után,
a lufi tán még most is repül, mint sárkány.
FB - szómegadásos játék.
6 szó: géz, irt, lég, moha, elv, szeret
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése