Álmomban akár még futhatok is -
nem érzem a térdembe hasító villámot,
az ütemesen kattogó, kellemetlen recsegést,
a kapkodó légszomjat, s a szapora szívverést
a bordáim mögött...
Álmomban akár darázsfészekbe
ívelek a bordásfalon, térdem beakasztva
lelógok, majd könnyen átfordulok,
s nem érzem, hogy az idegek jajgatnak
a csigolyák között...
Álmomban sokszor feleléstől félek,
néha még siratom és magyarázom
igaztalannak tartott első négyesemet,
s megkönnyebbülve ébredek
rémálmaim fölött.
Pedig... kattog a térdem
recseg a vállam,
nem fókuszál a szemem
és becsíp a hátam,
a busz is elmegy,
mert futni sem tudok,
és rég nem a négyes már,
mi úgy fáj és siratok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése