Mindig bosszantott,
hogy csepp a tenyerem,
háromszor markolom és
újra teszem-veszem,
mit más egyszerre.
S az is, hogy karom
oly erőtlen gyenge,
hiába cipekedtem mindig
sóhajtozó karácsonyfaként,
hogy ettől kiizmosodtam,
ember ne higgye.
Nem mondhatnám,
hogy helyettem más cipel,
és azt sem, hogy autót tol
alám, ha küzdök bármivel.
Ha így lenne, tán azt hinném,
agyon vagyok kényeztetve,
s hogy szavam sem lehetne,
erről meg lennék győződve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése