Társaságban, mégis ketten
csak bandukoltunk
egymás mellett némán,
azon az állatkerti sétán
magadtól - mint később mondtad -,
nem is mertél volna szólni hozzám.
Bár mikor elemet cseréltem gépemben,
te voltál egyedül, ki megvártál.
És az is csak te voltál, ki utánam szóltál,
mikor tovább indultam, mert már
feladtam, hogy fotózható
közelségbe jöjjön az oroszlán...
Aztán vendéglőbe indult a társaság
nagy része, s te elbúcsúztál.
Akkor még nem értettem,
mitől lett borongós a kedvem,
hogy te nem jössz velünk...
csak álltunk saját zebráink előtt,
s mi ketten egymásra visszanéztünk...
Mégis meg voltam győződve,
hogy szívtájékon sajgást csak én,
s nem mindketten érzünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése