Mily ismerős érzés, ha puhán
zizzenő színes avar süpped
lábam alatt.
Ki nem kerültem soha,
hacsak tehettem, közéjük
talpaltam...
lágyan fogták körbe lábam,
s én megéltem, éreztem,
e sokszínű levél nemrég
még élt, s lombként
adta árnyékát a hosszú,
forró hónapokon át.
Most őrzi a koraőszi nap
bágyatag, szórt sugarát,
melegét érzem és az ősz illatát...
Távoli emlékek járnak át,
s merengőn nézem a levéltakaró fölött
a két kicsi káposztalepke
gondtalan játékát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése