Még nézem
gyermektiszta arcod,
ártatlan
langy-szelíd mosolyod…
Szemed fénysugarában
egy ezüstcsillagot
terem az érzés.
Mire elcsodálkozom
s rámtör a féltés,
az ezüstcsillag felizzik,
s lassan egyszerű,
de igazgyöngy-
könnyé változik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagyon szépen írtad....
VálaszTörlés