Még látom búcsúzó arcodat,
hallom szelíd-szép szavadat.
– Isten áldjon, kedves – mondogatom én is
a vonat ablakának…
Még érzem simító kezedet,
nézem könnyező szemedet,
pedig a vonat rég elindult – elhoztam
magammal emlékedet.
Nézem a száguldó réteket,
naplementétől csodás fényeket,
házak, erdők sorát, s a hangulatot
hozzád kapcsolom, kedves.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése