A kilométerek úgy fogynak el
a vonatkerekek alatt,
mint amilyen gyorsan eltelt
veled, kedves, ez a két nap.
Felnézve, fáradtan bámulnék ki
a rohanó vonat ablakán,
s egy idő múlva rájövök,
nincs mit nézzek az éjszakán…
A vonatablakon tükörként
sápadt arcom néz vissza rám,
mögötte keret a sötétség, s hozzád
repít vissza a képzelet szárnyán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése