Talpon állva kell kibírnom.
Ezt mérte rám a Sors.
Beteg a lelkem, és értelmem
nem fogadja be ezt a gyors
változást, hogy ugyanúgy éljek,
erősen, vidáman, tettre kész.
Háborog az elme és megkattan az ész.
Csak tudnám, csak érteném, hogy mégis...
miért, miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése