Vége a nyárnak és vége a dalnak,
búcsúzom tőled, hisz jön majd egy holnap…
Nem vártam semmit és nem adtál mást,
mint pár hónap reményt és némi ragyogást.
Szép álmok vége, hamut hint a vágy,
az elmúlt időkre felejtés köde száll.
S míg várok merengve hajnali megállóban,
csendes eső hull hajamra, s kőbe zártan
állok, rácsodálkozva az ezüstcseppekre,
s emlékezem, míg emlékezhetek
fényes emlékeinkre.
Ez egy utolsó vers, mit neked írhatok,
nem látok mást, mint magányos holnapot.
A tegnap hát elmúlt, szívem már nem lázad,
Hadd legyen minden úgy, ahogy te akartad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése