Nevettem zavartan:
"Ugyan már, hisz
írni mindenki tud", szóltam,
mikor még harmadennyi
éves, ha voltam...
de megköszöntem hálásan
a pompás tollat,
mely finoman aranylott
s vetett csillagokat - százat -
bársonytokjában.
Oly szép és egyedi volt,
sohasem használtam,
valahogy nem vitt rá lélek,
de olykor megcsodáltam...
Több évtized eltelt, mire
rájöttem, mit rejtettek
az ajándékozó szavak:
"Emlékezz rá mindig,
hogy érezni s írni tudsz!"
A toll már rég beszáradt,
kedves, bölcs barátom,
de néha eszembe jutsz,
s mikor már a lemez
B oldalát játszom,
szavaid bennem
megvilágosodtak,
csodálattal, értő alázattal
s hálával áldalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése