E furcsa őszi délutáni
fehéren izzó napfény
szokatlan szögből
vakít fáradt szemet,
mely vörösben égő
önálló, fájó lény,
mintha lázas lenne
így a nap végén.
Jó, hogy van a szemhéj!
A szem nem lát, benne
ezer aprócska tű
túl jól végzi dolgát.
Ezért védekezőleg
- hogy őt ne bántsák -
óvakodva, félve
betakarja magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése