Zúzmarás gallyakon álmodik
fagyos januárt a tél,
deres leveleken születik a hajnal,
fénye csak hideget ígér.
Magam indulok a pirkadattal,
kísérőim tetszhalott fák,
roppan a friss hó lábam alatt,
szürkeség őrzi a tél álmát.
A megállóban megszokott arcok,
álmos, nyak-behúzott emberek,
mint én, vágnak a nap elébe,
mely ki tudja, mit rejteget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése