2010. június 5., szombat
Szentendrei álmok
Szentendrei álmok, ti még visszajártok
sokáig, úgy hiszem.
Dunakanyar kincse, folyópartnak gyöngye –
csodállak, Szentendre…
Kanyargós utcákat lépcsős soraival,
szűk sikátorokat színes házaival
befogadta szívem.
Múzeumok, parkok, szobrok és terek
lelkemben színes árny-fény fotók lettek -
boldogan emlékszem.
Ódon szerb templomait, a sajtos lángost, fagyit,
árusok bohókás állatfiguráit,
mit fejünkre tettünk, s úgy fényképezkedtünk,
nem feledhetem.
Mindez csodás emlék, s főleg azért is szép,
mert ha rágondolok, újra veled vagyok
Szentendrén, kedvesem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


Gyönyörű emlékek ezek! Erőt adnak mikor bármi baja van az embernek!
VálaszTörlésJó újraolvasni ezeket a verseket!
Én is imádom ezeket az emlékeket...:)
VálaszTörlés