Nyári alkony után
bandukolok csendben,
lábam köré puhul az est
lomhán és melegen.
Sötét ágakon túl
a Hold is fogyni kezdett,
nem "nagyképű" ma már,
így tán szerényebb lett.
Rigó trillája szól,
dalban felel párja,
odébb sok esti madárnak
zeng csodás vokálja.
Itt-ott tücsök cirpel -
mily békés nyári est! -
nyugalom, mit áhít a fáradt
lélek és test.
Kerítéscölöpről
néz rám kecses macska,
hangtalan a kavics, puhán
huppan le az útra.
Átszalad előttem
a bokrokon túlra,
előbb volt - most nincs
holdfényben kelt árnya.
Lámpa fénykörében
lepkék és szúnyogok
vígan éledeznek s járnak
derűs rovartáncot.
Hazakísért árnyam,
s Hold fénye hajamon,
csillag szórjon hűsebb álmot,
a mától elbúcsúzom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése