Fent, az egekben van az építmény csúcsa,
Egy napig lépcsőzhetnék, úgy sem érnék fel.
Lombokat látni szinte távcsővel lehet,
Hát még lent az utcán a járókelőket.
Ők, kik nem e betonrengetegben laknak,
Komoly csodálkozással néznek a felhőkig,
Azt is gondolhatják, kik kertes ház lakói,
Rettegve tudnának csak oly magasban élni.
Cirpelhet a tücsök, madárének zenghet,
Ott fentre nemigen jut el a természet.
Lentről csak a város tompa morajlása
Ólomnehézséggel érkezik fel oda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése