Köd lepi el a látványt,
csalóka képzelet játéka-e,
vagy kezdődő szürkehályog
gomolygó, ezüstös leple
rontja maradandón látásom?
Talán mégis igaz lehet
a gyerekkori titkos álom!
A ködön túl egy pompás állat
engem vár, s majd lóháton
mindent bejárunk, semmi nem árthat,
senki nem szólhat, visszaadja
belém szorult ifjúságom,
hogy nem késő, nem maradtam le
semmiről, az egész világot láthatom,
lovamnak ezüstgyöngyös sörényébe
kapaszkodhatom, bárhová elrepít!
S ezúttal biztos lesz, hogy
valóság... nem csak álmodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése