Budai érzések

Nem sütött a Nap, mikor
bolyongtunk a várnegyedben,
mégis száz Nap melengette szívem.
De rég jártam erre, istenem...
néha emlékek selymesedtek elő,
melyekről azt hittem,
rég elrejtőztek, s már elfeledtem.
De nem!
Falak, szögletek, szobrok,
lépcsők, kutak és árkok,
ablakok, korlátok, árkádok -
melyeket annyiszor láttam régen,
tíz éve, vagy tán sok évtizede...
Minden rácsodálkozás
egy rég látott épületre, tájra
több dimenzión át visz vissza
pillanatokra, más-más idősíkra,
s e barangolások egyedi hangulata
attól függ, kivel és éppen
milyen lélekkel kerülsz oda.

Én éreztem, tudtam:
mind közt most ragyogok legjobban...
s minden kőoroszlánra fénylőn,
boldogan rámosolyogtam.