Tiszta, ártatlan mivoltod
hint érzékenyen gyógyító balzsamot
néha már kérgesedő szívünkre,
az ember ráébred pár percre,
a tökéletesség itt jár köztünk...
mire hófehér mosolyod
arcunkról rád visszaragyog,
szívek közt tapintható kötelék
lesz a jóságba vetett hit...
az ember szinte feloldoztatik
a hétköznapok sara alól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése