Ahogy rám néztél,
ahogy visszanéztem,
csak hallgattunk -
és olyan egyszerű volt minden.
Szemedben láttam
egy lehetséges múltat,
mit újraálmodtunk
élénk-elevenen,
csend volt és értettük:
az álmokat ne hagyjuk
felbontatlan újra elveszni!
Már mérlegeltünk
hagyományt, hűséget -
mi már nem fogunk
világot váltani.
Magyarázkodást
egyikőnk sem várt,
és nem lepődtem meg, hogy
karod szorosan ölelt át,
és azon sem, hogy
- oly természetesen -
veled maradtam
egész délután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése