percek suhannak
ahogy haladok
a naplementében
a fák alatt
nem pihen
most üzen
a gondolat
s mesél a képzelet
a fények léptembe
belebotlanak
lassan vége a napnak
úgy küldök feléd
nyugalmat
s biztató erőt
mint ahogy arcom
köszönti
a nyár eleji
puha esti szellőt
mely lágyan simogat
mintha téged
rejtegetne
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése