Kellene hang, egy szó, egy jel,
de jég veszi körül a kőfalat.
Mindent adna és ára sincs,
mégse ér ide a gondolat.
Hiába sikít a néma lélek,
az ég és a föld összeér.
Már semmi sincs, mitől nem félek,
összeprésel az idő és a tér.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése