Ránk zuhan feketén
az éj sötét leple,
szempilláink' nem tartja fenn
már az éles elme,
pusztán az akarat...
gyűrött az arc
és lassú a gondolat.
Gyűjtsük össze a béke morzsáit,
fényesítsük sorra a nap kincseit,
béleljük ki álmaink melegágyait,
s ha majd lábujjhegyen oson a hajnal,
terítsünk tiszta abroszt
az új naphoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése