Téli fák rohannak,
ég felé nyúlnak
csupasz ágaik,
feketén rajzolnak
mindenfelé futó
kusza vonalakat,
különös mintákat
gallyak satíroznak...
az ezüstszürke ég
remek hátteret ad.
Megáll a busz és
megállnak a fák is,
fekete tar ágak közt
égre nézek mégis...
Néma méltósággal
köszönnek a fák,
ágaik közt addig
a fény sem fut tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése