Sistergő szavak metszenek,
még mindig megdöbbenek,
milyen könnyen bánnak veletek...
szólnak csak úgy, nem vigyázva vele,
dicsértek-e vagy sebeztek
mélyre hatolva.
Többnyire, ki mondja,
cseppet sem törődik vele,
nyomotokban mosoly-e
vagy sírás, mi fakad,
bár csak könyörületért
esdene a szív, de titkon
majd beleszakad
a szavakba, melyek
puskalövegként csapódnának
mind mélyebbre,
a riadt lélekbe,
olykor ártatlanokat feszítve
jeges keresztre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése