Későre jár... későre jár.
Hónapok hosszú csatasorán
éveid alighogy beköszönnek,
futnak melletted, vállon veregetnek,
már szállnak is tovább.
Az évszakokat már nem is jegyzed,
fázol, meleged van, csupán ezt érzed.
Elhamvadt, mi magának égett,
bár kétlem, hogy üres a kosár,
Későre jár... későre jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése