Dupla fehér gyönyörűség...
árvácska-cicaképetekkel
s okos, fekete kutyaszemekkel
már ugráltok az égig
vigyorogva, lelkesen,
ahogy futok felétek
át az úttesten.
Még hóban, párhetesen jöttetek,
apró, fehér kuvaszgyerekek...
lakatlan a ház, csak etetni
látogatnak benneteket...
Hét napból ötször simítjátok el
a nap őrületei okozta redőket,
mázsás súlyok gördülnek
odébb nagyot dübbenve,
mikor a nap végén kutyafalatokat
osztva gyerekesen repesek,
s örülök, hogy - kicsit magamnak -
kényeztethetlek titeket.
Nemcsak ti, én is várom nap mint nap
e vigaszhozó jutalomperceket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése