Ólomsúlyú napok valósága
borzalmas fennhatóságként
játssza uralkodóvá magát,
gúnyosan kacagva fokról fokra
apasztja a csekély energiát.
Küzdve fáradok, erőm fogytán.
De hajnali óracsörgésre még
gyermekként ragaszkodva
markolnám az éjszakát,
zuhannék a semmibe inkább,
nem tudni, látni, hallani -
jaj, csak most az egyszer -
egy ideig ne legyen tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése