Ha már a magasból lelkemet is
földhöz vágja a gravitáció,
ha már benső könnyeimtől
fel sem tűnik az eső - bár szakadó -,
ha már az Ég elhívja az egyetlent,
ki maga a feltétel nélküli szeretet,
ha takaróm már oly rövid lesz, hogy
magzatpózomra sem nyújt meleget,
akkor - tudom - eljönnek értem a fák,
és ősz-színeikkel lágyan betemetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése