Az ágak közt
már az igazi tavasz
meséje lengett,
víz illatát sodorva felénk
fényben-kékben,
ahogy kellett...
Bólogató gesztenyevirágok,
mézillatos akácfürtök
varázsoltak regényt,
csoda volt égre nézni s látni,
ahogy a levelek
átszűrik a fényt...
Fényes-kék boldog érzés
diadalmasan lelkünkre
telepedett,
éreztük, ez az a
túlcsordult perc,
amikor szólni már
olyan kár,
s nem is lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése