Vonatod már eltűnt
a szürke láthatárról,
s én még üdvözült
mosollyal integetek.
Közel s távol az emberek
már rég elsiettek...
Torkomat bár szorítja
valami, ami fáj,
ám derűm fényesebb,
mert a veled töltött
percek ünneppé válva
mosollyá értek...
erőt, hitet adva
győzedelmeskednek
minden bánat felett.
Tudom, nemsokára
új tavasz kél s én
újra veled leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése