Régi roskadozó ház
málló vakolattal.
Méltóságteljesen áll mégis...
talán varázslattal
lepte be hátsó falát
a jótékony repkény?
Miféle titkokat őriz
a félhomály, hova
nem jut soha fény?
Elülső oldalát
vöröslő vadszőlő
borítja vastagon,
nap sugara nem hatol át
a bíbor lombokon.
S ahol a rozzant kerítésnek
látható a nyoma,
a nagy ecetfának
óriási lombja
vet árnyékot a felfutó
borostyánra...
Ha belépnék a házba,
vajon mit látnék, miféle
rejtélynek árnya
bujkál bent,
a pókhálós szobákba'?
Az ősz színes leplet terít
titkokra, tárgyakra,
a novemberi bágyadt napfény
nyugalmat árasztva
üzeni: ez csak az elmúlás,
egy régi, elhagyatott ház,
üres, senki nem lakja...
s az ócska ablakpárkányon
helyeslőn hunyorít
egy feketén csillogó,
sütkérező
macska.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése