Kimerültem. Érzem,
ahogy felküzd egy erő a
tegnapból a mába;
a tegnapnak - hol megharcoltam
a ma létjogosultságáért -
tán nem vész ereje kárba.
Ma újra megvívom
a perceket, remélve,
hogy nem lesz ma sem hiába,
nem enyészik minden álom
és remény a novemberi
színes, korhadó avarral
együtt a sárba.
Talán a holnap is felcibál
magához újra, s enged
túlélni, nem űz el
haragjába'.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése