A Dunánál
elment a komp előttünk,
s a következővel
csak egy óra múlva érhettük el
a túlsó partot,
így adódott...
A nyári melegben
a rohanást követő
pár percben éreztük,
a röpke bosszúságot
hogyan váltja fel
az öröm,
hogy majd egy órán át
felfedezők lehettünk
Alsógödön.
Rengeteg dolgunk lett
hirtelen,
fényképezőinknek
nemkülönben...
hisz' szikrázik a folyó,
s a napfény
mókás csillámokra törik
fodrozódó vizén...
mennyi apró csoda
várja és készteti mosolyra
az embert,
a sok zöld, a hatalmas fák
lombjain áttörő
arany napsugár,
a folyón percenként suhanó
színes motorcsónak...
túloldalt a forrás,
a rohanó kis patak,
kapaszkodó borostyán
díszlik és ragaszkodik
koros házak falán...
viháncoló kutya csobban
a vízben, s rohangál
a hűs Dunának partján...
Úgy elszállt az idő, szinte
egy pillanat...
már itt is a komp, ring
a kék ég alatt.
Szemedbe, mintha
tükörbe néznék,
szavak nélkül tudjuk,
e nap is ajándék...
s túloldalt
így is minden megvár -
a barátok, a bogrács,
Horány és a nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése