Gyomrod a torkodban minden reggel...
nincs választásod, menni kell, menni kell!
Lassan törvényszerű, ha kiszolgáltatottak
egész birka-sora hunyászkodva retteg,
s mit tegyen az ember, hogy ne érje folyton
ostoba szankciók értelmetlen sora?
Hogy dolgozhass, lassan már te viszed a pénzt...
bármily sokat teszel más asztalára.
S a porhüvely egyre csak tűr... belefásul
a szív az egészbe, mit is tenne, ha nincs megfelelő
biztos háttér mögötte, már nem ugrál, csak remél,
hogy egyszer talán az egész véget ér...
A szív már nem szól semmit, ha megütik,
a bántó karcok már csak a kérgét érik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése