Fülledt meleg volt
akkor augusztusban,
mikor épp nálad voltam.
Levegőt alig kaptunk,
szellő sem mozdult,
s mi napjában csak
egyszer mozdultunk ki,
hogy egymáson kívül
világot is lássunk.
Sötét, zsúfolt szobádban
ám feléledt minden,
mert érzések támadtak
minden tárgyban és
minden szegletben,
a csúnya is szép lett,
s a rossz is megjavult,
amikor a kezed
a kezem után nyúlt.
Ám mikor eljött az idő,
hogy búcsúzzunk,
az ég besötétült,
a fényre árnyék borult,
amikor lélekszakadva
a vonathoz szaladtunk,
a fél országban
hatalmas vihar dúlt.
A búcsú pillanatában
arcodon a csepp
már nem látszott,
könny-e,
vagy csak az eső
pöttyentette
szemed alá
a szerelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése