Kedves,
miféle mélységeket rejt
szemed sötétbársony tükre?
Mi ez a halk szívdallam –
most hallom csak, vagy tán örökre? -,
mit küld felém nézésed,
mit hozzám reszkettet
fájón vágyó tekinteted?
Elviszem arcod, vele a szemed,
s a belőle sugárzó, mágnesvonzású
szempár-üzenetet…
Elviszem arcod forró tapintását,
vele mosolyod örömragyogását.
Halvány lélekszirmok őriznek meg
bensőmben magamnak téged,
s megmarad mindvégig
- ha nem leszel már nekem, akkor is –
fényes énekű tekinteted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése