Eljött az éjszaka, leoltom a lámpát,
éjjeli nyugalom, ez lenne a rend.
Barkaszínű macskám óvatosan lépked,
súlytalan a tappancs, dorombol a csend.
Rendben is volna, aludjunk mielőbb,
remélem, ez a cicának is kincs...
Úgy tűnik azonban - bár éjfél jóval elmúlt -
élénkebb macskája senkinek nincs.
Asztalra, szekrényre, polcokra pattogás,
lehetetlen nincs az ártatlan előtt!
Potyognak a tárgyak: cédék, tollak, csatok,
percenként átugrik takaróm fölött.
Kora reggel persze óracsörgés ébreszt,
párnáján a cica nyugovóra tért.
Mozgalmas éjszakát tudhat maga mögött,
most bezzeg csend van, rumli és csatatér.
Nézzenek oda, milyen lusta cica!
Egész nap alszik, nem hány fittyet rám.
Azt hiszem, újra zajos lesz az éjjel,
s vágtató cicától hangos a szobám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése