Hold ezüst féltallérja
lóg a sötét ég színpadán,
mint megkapó, csillogó dísz
a pompába öltözött karácsonyfán.
Hideget áraszt most belém,
pedig fenséges, mint mindig,
mégsem sugall derűs szavakat felém,
inkább borzongást kelt fagyos lehelete,
szemem sarkába küld jeges könnyeket
fényes üzenete.
Nem áltatom magam, ő vétlen.
Csak én vagyok most ilyen…
szomorú és szerencsétlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése