Szemem látszögében fekete mozgás,
ijesztő hirtelen e passzív mocorgás,
rémülten nézek - a mosogató szélén
csak egy fáradt légy botorkál lankadtan
szemem előtt - januárban!
Hüledezésem páratlan...
Hol bujkáltál eddig, mit ettél, hol voltál?
Hogyan bírtad, mivel s miből vegetáltál?
A túlélés jelképe bóklászik előttem...
mit csináljak veled most, te szerencsétlen?
Lecsapni, mint nyáron, könyörtelen
- nevessetek ki, de - valahogy nincs szívem!
Adjam a teknősnek tán? Érdekes kérdés,
hiszen nyáron ezen nem gondolkoznék,
de most - ez valahogy mégiscsak más.
Egy papírlapra felvezetem hát,
s az erkélyre viszem... akár kihúzhatja...
Mikor hemzsegnek nyáron és szemtelenek,
eszembe nem jutna, hogy ezen vekengjek,
most mégis, bár értelme a tettnek csekély,
nincs szívem meg nem adni neki ezt az esélyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése