Apró gyöngyszemek

Nem is kérdezem,
ma gondoltál-e rám,
a távolság ténye
olykor felejthető…
tekinteted
bensőmben őrzöm,
sajátom immár,
el nem vehető.

Képed belém ivódott,
a szavaid, nézésed,
felszabadult nevetésed,
amint szállt
a csendes délutánba
a színes lombok felé,
ahogy bolyongtunk a fák alatt…
s hangos szívverésed,
és ahogy lélegzeted elakadt,
mikor kezed kezemhez tévedt –
apró gyöngyszemekként
raktározódtak el
emlékeim közé.