Ébren vagyok, mégis elálmodozom,
képzeletben kedves hangodat hallgatom…
hangod, mely félszeg kissé és zavart,
mégis milyen mély állóvizet kavart…
Szemed bársonya úgy vetül rám,
mint gyermeké, ki első karácsonyán
repeső örömét tartaná kordában,
ha tudná… - kezed fogságában
annyi szépet rejt az emlékezés,
annyira megejtő, mint egy megérkezés…
szeretném arcodat még megsimogatni,
távolba hullámzó jó éjt suttogni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése