Tablókép

Megfakult fénykép előttem –
egy tablókép, igen –
szemem erőltetem, míg a fotók
aláírását betűzgetem:
– Nézd, itt is elírták a nevem
– természetesen –

Mily gyerekek voltunk!
De ha akkor valaki ezt mondja,
jól megsértődünk…
tizennégy év komoly múltjával,
bizakodó öntudattal nézünk
a világba derűsen, optimistán,
a Nagybetűs ránk vár,
ezt mondták, elhittük
– akkor még –

Néhány évtized mögöttünk,
már valóban bőven van
mire emlékeznünk…
s tudjuk azt is, hogy mindez
nem volt könnyű…
s az élet még ma sem az…

Mostani fotódat elnézegetve
elsőre nem ismernélek meg,
de azt is tudom, hogy szemed…
a szemed fényében, nézésedben
ott rejtőzik az egész
tizennégy éves életem.