Értelek titeket

Mikor hároméves fiam
megkapta újból az életre
a lehetőséget,
vállaltam Isten nyomában
megvidámítani
sok bús életet…

Már sok éve jöttök hozzám,
ti szenvedő, bús életek…
vállaltam - de nem áldozat –
szavakkal gyógyítani sebeket,
kedves, esendő emberek.

Köszönöm bizalmatok,
hogy elhiszitek, s talán
megfogadjátok szavam,
s úgy néztek rám,
mint akinek némi hatalma van…
Ó, dehogy, dehogy van!

Csak értelek titeket,
előttem kiteregetett
súlyos problémátok,
lelket nyomasztó gondolatotok,
higgyétek el, Istennél
nyomként van elszámolva,
melyen - ha nem is tudtok róla –
Őt követitek.