Látod e csodás, sima kavicsot?
Érdes, szúrós kőként született,
s vajon mennyi akadály kellett,
hány ütközet és zúgó áradat,
hogy most fényes, szabályos simaságát
jólesőn markodban tarthasd?
Fényesre csiszol sok mindent az idő,
mégis mennyit mesélhetne e kő,
ha lenne lelke, hisz fényes felülete
mögött - mit senki nem sejthet -
elmondhatatlan mélységű titkokat,
fájdalmat és bánatot rejthet
mégis... minél többet, minél tovább
hányta-vetette, zúzta a léte,
úgy lett egyre selymesebb és simább
külvilág számára látható képe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése